Szülőként mindannyian vágyunk arra, hogy a gyermekünk magabiztos legyen. Amikor látjuk, hogy alkotott valamit, vagy sikerült egy nehéz feladata, automatikusan kicsúszik a szánkon: „De ügyes vagy!”
Ez egy kedves dicséret, de van egy titok: a gyermek önbizalmát nem a mi dicséretünk, hanem a saját felismerései építik.
A probléma az „ügyes vagy”-al
Amikor azt mondjuk, „ügyes vagy”, egy külső ítéletet mondunk. A gyerek ilyenkor hozzánk méri magát: „Anya szerint ügyes vagyok, tehát jó, amit csináltam.” De mi történik akkor, ha mi épp nem vagyunk ott? Vagy ha legközelebb nem sikerül valami? Ilyenkor a gyermek bizonytalanná válhat.
A megoldás: Nevezzük nevén a képességet!
A megoldásközpontú coaching (és a Kid’s Skills módszer) alapja, hogy a gyereket rávezetjük a saját belső erőforrásaira. Ahelyett, hogy általánosságban dicsérnénk, nevezzük meg pontosan, mit csinált.
Például:
- „Láttam, hogy ötször is nekifutottál a toronyépítésnek, mire sikerült. Ez aztán a kitartás!”
- „Észrevetted, hogy a kishúgod szomorú, és odaadtad neki a mackódat. Ez nagyon szép figyelem és kedvesség volt tőled.”
Amikor a gyerek elkezdi hallani ezeket a szavakat – kitartás, bátorság, türelem, segítőkészség –, elkezdi beépíteni őket az énképébe. Már nem csak „ügyes” lesz, hanem egy olyan ember, akinek vannak eszközei a nehézségek leküzdéséhez.
Egy egyszerű esti rituálé, ami mindent megváltoztat
A tapasztalatom az – akár a rajzklubban, akár a coaching folyamatok során –, hogy a gyerekek imádják keresni a saját „szupererejüket”. Ha minden este csak egyetlen percet szánunk arra, hogy megbeszéljük: „Mi volt a mai szupererőd?”, a gyermekünk egy pozitív belső monológra hangolódva alszik el.
Nem a hibákra fog emlékezni, hanem arra, hogy ő képes megoldani dolgokat. Ez az igazi, megingathatatlan önbizalom alapja.
Ha szeretnéd, hogy gyermekednek szüksége lenne egy kis plusz önbizalomra, akkor keress meg, hiszen pont ezért sajátítottam el a megoldásközpontú gyerek coachingot (Kid’s Skills).
