„Anya, szerinted én miben vagyok igazán jó?”
Ez egy egyszerű kérdésnek tűnik. Mégis sok minden rejtőzik mögötte.
Talán minden szülő emlékszik olyan pillanatra, amikor a gyermeke bizonytalanul nézett rá, és egyetlen mondattal próbálta megtudni, vajon elég jó-e.
Gyermek- és ifjúsági coachként gyakran találkozom olyan gyerekekkel, akik kedvesek, okosak, kreatívak, tele vannak lehetőségekkel – mégis azt érzik, hogy nem elég ügyesek, nem elég szépek, nem elég okosak vagy egyszerűen nem olyan jók, mint mások.
Ilyenkor mindig eszembe jut egy fa.
Egy tölgyfa soha nem akar nyírfa lenni.
A napraforgó sem bánkódik azért, mert nem rózsa.
Mindegyik a maga módján különleges.
A gyermekeinkkel mégis gyakran történik valami egészen más.
Már egészen kicsi koruktól kezdve összehasonlítják magukat másokkal.
Ki fut gyorsabban?
Ki olvas szebben?
Ki rajzol ügyesebben?
Ki kap jobb jegyet?
Ki rúgja a legtöbb gólt?
Ezek a kérdések lassan és szinte észrevétlenül kezdenek el hatni az önképükre.
Az önbizalom nem velünk születik
Sokszor halljuk azt a mondatot, hogy „legyen önbizalma”.
Pedig az önbizalom nem egy tulajdonság, amivel valaki vagy rendelkezik, vagy nem.
Az önbizalom épül.
Nap mint nap.
Minden apró visszajelzésből.
Abból, ahogyan ránézünk.
Abból, ahogyan meghallgatjuk.
Abból, hogy észrevesszük-e az erőfeszítését akkor is, amikor valami még nem sikerült.
A kutatások is azt mutatják, hogy a gyerekek önmagukról alkotott képe jelentős részben a környezetük visszajelzéseiből formálódik. Ezért nem mindegy, hogy kizárólag az eredményeket vesszük észre, vagy azokat a belső értékeket is, amelyek hosszú távon meghatározzák a személyiségüket.
Mit látunk meg a gyermekünkben?
Amikor egy gyermek hazavisz egy rajzot, könnyű azt mondani:
– De szép lett!
És ez jólesik neki.
De mi történik akkor, ha egyszer nem lesz olyan szép?
Vajon akkor is ugyanilyen büszke lesz magára?
Érdemes néha egy kicsit mélyebbre nézni.
Mondhatjuk például:
- „Látom, mennyi türelemmel dolgoztál rajta.”
- „Nagyon tetszik, hogy nem adtad fel, amikor elsőre nem sikerült.”
- „Annyi ötletet tettél bele, igazán kreatív lett.”
Ilyenkor nem csupán az eredményt dicsérjük.
Hanem azt az embert látjuk, akivé éppen válik.
És ez óriási különbség.
A kreativitás több, mint egy szép rajz
Sokan úgy gondolnak a rajzolásra vagy a festésre, mint egy kellemes időtöltésre.
Én ennél sokkal többet látok benne.
Amikor egy gyermek alkot, döntéseket hoz.
Kísérletezik.
Megoldásokat keres.
Hibázik.
Újrakezdi.
Megéli a sikerélményt.
Mindez olyan készségeket fejleszt, amelyek messze túlmutatnak egy elkészült képen.
Ezért hiszem, hogy a kreatív tevékenységek nemcsak a kézügyességet fejlesztik, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy a gyermek megélje: képes vagyok létrehozni valamit. Ez az érzés pedig az önbizalom egyik fontos építőköve lehet.
Mit tehetünk szülőként?
Nem kell minden nap nagy beszélgetéseket kezdeményezni.
Néha elég egyetlen kérdés.
Este, lefekvés előtt próbáld meg ezt feltenni:
„Mi volt ma az a pillanat, amikor büszke voltál magadra?”
Ha a gyermeked azt válaszolja, hogy „nem tudom”, ne siettesd.
Adj neki időt.
Lehet, hogy másnap már eszébe jut valami.
És ha még mindig nem talál semmit, segíts neki.
Emlékeztesd egy apró kedvességre.
Egy kitartó próbálkozásra.
Egy mosolyra.
Egy segítő gesztusra.
Mert ezek is értékek.
Sőt, talán ezek a legfontosabbak.
Harmónia gyakorlat
Készítsetek közösen egy „Értékeim fája” rajzot.
Rajzoljatok egy nagy fát egy papírra.
A törzsre írjátok a gyermek nevét.
A gyökerekhez kerüljenek azok az emberek, akik erőt adnak neki.
Az ágakra írjátok fel azokat a tulajdonságokat, amelyeket szerettek benne.
Lehet, hogy kedves.
Kíváncsi.
Vicces.
Kitartó.
Figyelmes.
Segítőkész.
Ne az eredményeit írjátok fel.
Hanem azt, aki ő valójában.
Akasszátok ki a rajzot a szobájába.
Lehet, hogy egy nehezebb napon éppen ez fogja emlékeztetni arra, mennyi érték van benne.
Harmónia útravaló
Az önbizalom nem attól nő, hogy egy gyermek mindig sikeres.
Attól nő, hogy megtapasztalja: akkor is értékes, amikor tanul, hibázik vagy éppen újrakezd.
Mert minden gyermekben ott rejlik valami különleges.
Néha csak egy olyan felnőttre van szüksége, aki segít ezt meglátni.
És most hozzád fordulok, kedves Szülő!
Mi az a tulajdonság a gyermekedben, amelyre a legbüszkébb vagy – függetlenül a jegyeitől, az eredményeitől vagy a teljesítményétől?
Lehet, hogy éppen ez az a tulajdonság, amely egész életében elkíséri majd.
Segíts gyermekednek felfedezni önmagát, ingyenesen letölthető Harmónia munkafüzetem segítségével!
