„Bezzeg neki sikerült.”
„Ő sokkal ügyesebb nálam.”
„Én miért nem tudok olyan lenni, mint ő?”
Ezek a mondatok sok családban elhangzanak.
Néha egy iskolai helyzet miatt.
Néha egy sportteljesítmény miatt.
Néha egy rajz, egy verseny vagy akár egy egyszerű játék kapcsán.
Szülőként ilyenkor megszorul a szívünk.
Hiszen mi látjuk gyermekünk értékeit.
Látjuk, mennyi minden van benne.
Ő azonban abban a pillanatban csak azt látja, amiben kevésbé érzi magát jónak.
Az összehasonlítás természetes része a fejlődésnek
Fontos tudni, hogy az összehasonlítás önmagában nem rossz.
A gyermekek így is tanulnak.
Megfigyelik egymást.
Mintákat keresnek.
Próbálják megérteni, hol helyük van a világban.
A kérdés nem az, hogy összehasonlítják-e magukat másokkal.
Hanem az, hogy mit kezdenek ezzel az összehasonlítással.
Segíti őket a fejlődésben?
Vagy azt az érzést erősíti bennük, hogy nem elég jók?
A látható dolgokat könnyebb észrevenni
A gyermekek gyakran azt hasonlítják össze, amit kívülről látnak.
Ki fut gyorsabban.
Ki kap jobb jegyet.
Ki rajzol szebben.
Ki mer hangosabban beszélni.
Ami viszont sokszor láthatatlan marad:
a kedvesség,
a kitartás,
a kreativitás,
az empátia,
a humor,
a segítőkészség,
a kíváncsiság.
Pedig ezek ugyanúgy értékek.
Sőt, sok olyan tulajdonság van, amely egész életünk során sokkal fontosabbá válik, mint egy-egy pillanatnyi teljesítmény.
Nem az a cél, hogy mindenki ugyanaz legyen
Képzeljünk el egy kertet.
Ha minden virág ugyanolyan lenne, talán rendezettnek tűnne.
De vajon szép lenne?
A sokféleség adja a szépségét.
Pont így van ez az emberekkel is.
Nem az a cél, hogy minden gyermek ugyanúgy tanuljon.
Ugyanúgy gondolkodjon.
Ugyanabban legyen jó.
Egy gyermek értékét nem az adja, hogy mennyire hasonlít másokra.
Hanem az, hogy mennyire tud önmaga lenni.
Hogyan segíthetünk szülőként?
1. Ne hasonlítsuk más gyermekekhez
Néha jó szándékkal mondjuk:
„Nézd, a testvéred milyen szépen megcsinálta.”
„A barátodnak már sikerült.”
A célunk gyakran az ösztönzés.
A gyermek azonban könnyen azt hallhatja:
„Ő jobb nálam.”
Próbáljuk inkább önmagához hasonlítani.
Például:
„Emlékszel, múltkor még nehezebb volt, most mennyit fejlődtél.”
Ez segít neki észrevenni a saját útját.
2. Keressük az egyedi erősségeit
Minden gyermeknek vannak olyan tulajdonságai, amelyekben különleges.
Néha azonban ezeket nem könnyű felismerni.
Kérdezzük meg:
„Miben kérnek tőled gyakran segítséget?”
„Mit csinálsz úgy, hogy közben észre sem veszed az idő múlását?”
„Mi az, amiben mások szerint jó vagy?”
Ezek a kérdések segítenek közelebb kerülni önmagához.
3. Engedjük felfedezni
Néha túl gyorsan szeretnénk eldönteni, miben jó a gyermekünk.
Pedig szüksége van kísérletezésre.
Lehet, hogy kipróbál egy sportot, majd abbahagyja.
Lehet, hogy rajzolni kezd, aztán más érdekli.
Ez nem kudarc.
Ez keresés.
Az önismeret egy folyamat.
A kreativitás segít megtalálni az egyéni hangot
Az alkotás különleges terep ebből a szempontból.
Egy gyermek kezében ugyanaz az ecset, ugyanazok a színek vannak.
Mégis teljesen más kép születik.
Miért?
Mert minden gyermek másképp látja a világot.
Az alkotásban nincs szükség összehasonlításra.
Nincs egyetlen tökéletes megoldás.
Van egy saját ötlet.
Egy saját érzés.
Egy saját kifejezési mód.
Ez az egyik legszebb útja annak, hogy a gyermek megtapasztalja:
Az én látásmódom is értékes.
Harmónia gyakorlat – Az én különleges térképem
Rajzoljatok egy nagy kört egy papírra.
A közepére kerüljön a gyermek neve.
A kör köré írjátok:
Amit szeretek csinálni
Amiben ügyes vagyok
Amit mások szeretnek bennem
Amire büszke vagyok
Amit szeretnék kipróbálni
A cél nem az, hogy tökéletes választ adjunk.
Hanem az, hogy a gyermek elkezdjen figyelni önmagára.
Harmónia útravaló
Nem azért születünk, hogy valaki más legyünk.
A gyermekünknek nem egy másik gyermek másolatává kell válnia.
A legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, hogy segítünk felfedezni:
„Én így vagyok értékes.”
Kérdés hozzád:
Ha a gyermekedre gondolsz, mi az a tulajdonság benne, amit nem lehet megtanítani – egyszerűen csak őhozzá tartozik?
Segíts gyermekednek felfedezni önmagát, ingyenesen letölthető Harmónia munkafüzetem segítségével!
