„Ne sírj, nincs semmi baj.”
„Ne mérgelődj már.”
„Nincs miért aggódnod.”
Sokszor szeretetből mondjuk ezeket a mondatokat.
Látjuk, hogy a gyermekünk szomorú, mérges vagy fél, és szeretnénk minél hamarabb megszüntetni ezt az érzést.
Hiszen amikor a gyermek szenved, mi is nehezen nézzük.
De vajon mi történik akkor, ha egy gyermek azt tanulja meg, hogy bizonyos érzéseit nem szabad megélnie?
Ha a szomorúságot el kell rejteni?
Ha a dühöt le kell nyomni?
Ha a félelmet nem lehet kimondani?
Egy idő után lehet, hogy már ő maga sem tudja, mit érez.
Pedig az érzések nem ellenségek.
Az érzések jelzések.
Minden érzés mondani szeretne valamit
Gondoljunk az érzésekre úgy, mint egy belső jelzőrendszerre.
A félelem azt üzenheti:
„Valami bizonytalan számomra.”
A szomorúság jelezheti:
„Valami fontosat elvesztettem.”
A düh azt mondhatja:
„Valami nem esik jól.”
Az öröm pedig:
„Ez közel áll hozzám.”
Az érzések nem jók vagy rosszak.
Egyszerűen vannak.
A cél nem az, hogy a gyermek soha ne legyen mérges vagy szomorú.
A cél az, hogy megtanulja felismerni és kezelni ezeket az állapotokat.
Az érzelmi intelligencia tanulható
Egy gyermek nem úgy születik, hogy pontosan tudja megfogalmazni:
„Most csalódott vagyok, mert azt érzem, hogy nem sikerült elérnem, amit szerettem volna.”
Ő csak annyit tud:
„Rosszul érzem magam.”
Ezért van szüksége segítségre.
Nem arra, hogy helyette oldjuk meg az érzéseit.
Hanem arra, hogy megtanítsuk neki megérteni önmagát.
Például amikor egy gyermek dühös, mondhatjuk:
„Látom, most nagyon mérges vagy.”
Ezzel nem azt mondjuk, hogy minden viselkedés elfogadható.
Hanem azt:
„Értem, hogy van benned egy erős érzés.”
Ez az első lépés a változás felé.
A gyermeknek először kapcsolódásra van szüksége
Amikor egy gyermek nagy érzelmekkel küzd, sokszor nem tanácsokra van szüksége.
Hanem arra, hogy valaki mellette legyen.
Egy nyugodt felnőtt jelenléte segít neki megtanulni megnyugodni.
Ezért fontos, hogy először kapcsolódjunk, és csak utána próbáljunk megoldást keresni.
Például:
Ahelyett, hogy:
„Ne hisztizz!”
Próbálhatjuk:
„Látom, hogy ez most nagyon nehéz neked.”
Ahelyett, hogy:
„Nincs min idegeskedni.”
Próbálhatjuk:
„Látom, hogy most aggódsz. Mesélsz róla?”
Ezek a mondatok nem erősítik a problémát.
Ellenkezőleg.
Segítenek a gyermeknek megtanulni, hogy az érzései kezelhetők.
A testünk is üzen
A mindfulness egyik fontos eleme, hogy megtanuljunk figyelni arra, mi történik bennünk.
A gyermekeknél ez különösen fontos.
Mert sokszor előbb jelentkezik a testben valami, mint hogy meg tudnák fogalmazni az érzést.
Például:
„Görcsös a hasam.”
„Feszül a vállam.”
„Gyorsan ver a szívem.”
Ezek mind jelek lehetnek.
Ha megtanítjuk a gyermeket figyelni a testére, közelebb kerül saját belső világához.
Hogyan segíthetünk otthon?
Néhány egyszerű kérdés csodákat tehet:
„Hol érzed ezt az érzést a testedben?”
„Ha ennek az érzésnek színe lenne, milyen lenne?”
„Ha beszélni tudna ez az érzés, mit mondana?”
„Mire lenne most szükséged?”
Ezek játékos kérdések, mégis segítenek abban, hogy a gyermek megtanulja megfigyelni önmagát.
A kreativitás mint érzelemkifejezés
Nem minden gyermek szeret beszélni az érzéseiről.
Van, aki inkább rajzol.
Fest.
Alkot.
És ez teljesen rendben van.
Egy kép sokszor olyan dolgokat is meg tud mutatni, amelyeket szavakkal még nehéz lenne kifejezni.
Egy szín.
Egy forma.
Egy vonal.
Mind lehet egy belső érzés kifejezése.
Ezért is olyan értékesek a kreatív foglalkozások.
Nemcsak képeket készítünk.
Hanem lehetőséget adunk arra, hogy a gyermek kapcsolatba kerüljön önmagával.
Harmónia gyakorlat – Az érzések időjárása
Rajzoljatok egy egyszerű időjárás-térképet.
Kérdezd meg a gyermeket:
„Ha a mai érzéseid időjárás lennének, milyen lenne?”
Lehet:
napos – boldog, nyugodt
felhős – bizonytalan
esős – szomorú
viharos – mérges
szivárványos – többféle érzés egyszerre
Beszélgessetek róla:
„Miért ilyen az időjárásod ma?”
„Mi segítene, hogy egy kicsit jobb legyen?”
Ez nem egy problémamegoldó feladat.
Ez egy kapcsolódás.
Egy pillanat, amikor a gyermek megtapasztalja:
Az érzéseim fontosak.
Harmónia útravaló
Nem az a célunk, hogy a gyermekünk mindig boldog legyen.
Az életben minden érzésnek helye van.
A cél az, hogy megtanulja:
Nem kell félnem attól, amit érzek.
Meg tudom figyelni.
Meg tudom érteni.
Segítséget kérhetek.
És képes vagyok áthaladni rajta.
Kérdés hozzád:
Gyermekkorodban megengedett volt kimutatni az érzéseidet?
Vagy inkább azt tanultad meg, hogy erősnek kell lenned, és el kell rejteni, ami benned történik?
Segíts gyermekednek felfedezni önmagát, ingyenesen letölthető Harmónia munkafüzetem segítségével!
