Emlékszel még, mi akartál lenni, amikor kicsi voltál?
Rengeteg ötleted volt, amik hétről hétre változtak, vagy egyetlen határozott álmod volt, ami mellett kitartottál?
Bevallom, én azok közé tartoztam, akik el voltak bizonytalanodva a sok-sok lehetőség között, és fogalmam sem volt, merre induljak a pályaválasztás során. Sokáig hordoztam magamban ezt az élményt, míg végül megszületett bennem a felismerés: mi lett volna, ha akkoriban valaki segít meglátni a saját erősségeimet? Ha anno én is tudtam volna, miben vagyok igazán jó, és mi az, ami kevésbé fekszik nekem, sokkal könnyebben tudtam volna dönteni.
A gyerekek évek óta járnak hozzám festeni és rajzolni, és a foglalkozások alkalmával többször felmerült köztük a kérdés: Hogyan tovább? Merre menjenek tanulni? Mi lenne számukra a megfelelő pályaválasztás: informatikus, virágkötő vagy esetleg kertész?
Mivel elkötelezett vagyok a gyerekek segítésében, pontosan tudtam, hogy szeretnék nekik kezet nyújtani ebben a fontos időszakban is. Így született meg a gondolat, hogy készítek egy olyan programot, ahol ráláthatnak saját magukra: felismerhetik, miben jók ők, és mi az, ami igazán nekik való. Ez az inspiráció indította útjára a Mi leszek, ha nagy leszek? workshopot.
Miért csapong ennyire némelyik kiskamasz?
Ismerős a jelenet?
Hétfőn még teljes gőzzel magyarázza, hogy ő bizony állatorvos lesz, mert imádja a kutyákat. Szerdán már az űrkutatásról néz videókat a YouTube-on, péntekre pedig kijelenti: „Áh, igazából streamelni fogok, abból lehet jól megélni!”
Te pedig szülőként ott ülsz a konyhaasztalnál, nézel rá, és próbálod elfojtani a sóhajodat.
Mert miközben örülsz a lelkesedésének, a háttérben ott ketyeg a belső óra: közeledik a pályaválasztás, a továbbtanulás, a középiskolai felvételi. És te csak azon aggódsz, hogyan fog egyáltalán dönteni, ha egyik hétről a másikra teljesen megváltozik a pályaválasztás iránya.
Először is: nyugodj meg, ez teljesen normális!
A kiskamaszkor (10–14 év) az útkeresés és a szárnypróbálgatás időszaka. Ebben a korcsoportban az érdeklődés még nem fix. Ami ma lenyűgözi őket, az holnapra unalmassá válhat, mert a világ kinyílt előttük, és minden új impulzus elragadja őket.
A gond ott kezdődik, amikor a környezet – az iskola, a rokonok, az ismerősök – elkezdi tőlük kérdezgetni: „No és mi leszel, ha nagy leszel?”
Ilyenkor a gyerekre óriási teher nehezedik. Elbizonytalanodik, megfelelni akar, és szorongani kezd, mert fogalma sincs a válaszról.
A hiba, amit sokan elkövetnek: a „Szakmát” keressük a „Gyerek” helyett
Sokan abba a hibába esnek, hogy ebben a korban már konkrét szakmát próbálnak ráerőltetni a kiskamaszra. De hogyan is tudná egy 11-13 éves gyerek eldönteni, mit akar csinálni élete hátralévő 40 évében?
A megoldás nem az, hogy kitaláljuk a pontos szakmát. A megoldás az, hogy megismertetjük őt a saját belső működésével.
Nem azt kell tudnia, hogy tűzoltó lesz-e vagy orvos, hanem azt:
- Milyen a teherbírása?
- Hogyan hoz döntéseket?
- Emberközpontú vagy inkább elemző típus?
- Kreatív gondolkodású, vagy a szigorú rendben érzi biztonságban magát?
Ha a gyerek megérti a saját szuperképességeit és működési módját, akkor teljesen mindegy lesz, hogy 5 év múlva mi nyeri el a tetszését – tudni fogja, melyik úton fogja jól érezni magát.
Ebben segít a Kronobiológia és a saját Munkafüzet
A szimpla pályaválasztási tesztekkel az a baj, hogy a pillanatnyi hangulatot mérik. A Kronobiológia viszont a születési adottságokat, a velünk született energiamintázatot tárja fel.
A hétvégi workshopon nem egy száraz tesztet töltetek ki velük.
- Személyre szabott Kronobiológiai elemzést kap: Rálát a saját alapenergiáira, és végre megérti, miért működik úgy, ahogy. Leveszi róla a „biztos velem van a baj” érzését.
- Saját Munkafüzettel dolgozik: A játékos, élményalapú feladatok során összegyűjti a saját erősségeit, értékeit és céljait. Ez egy olyan útravaló, amit hazavisz, és a továbbtanulási döntéseknél bármikor fellapozhattok.
Segíts neki tisztán látni!
Ne hagyd, hogy a pályaválasztási nyomás rányomja a bélyegét a mindennapjaitokra. Adj a kezébe egy olyan iránytűt, ami egész életében elkíséri!
Hogyan születik meg egy workshop, ami több egy egyszerű foglalkozásnál?
Egy igazán jó foglalkozás megtervezése nem csupán feladatlapok összeállításából áll. Olyan számomra, mint egy alkotófolyamat, ahol minden apró részletnek jelentősége van.
1. A tervezés: Az érzéstől a szerkezetig
A folyamat mindig a gyerekek kérdéseivel kezdődik. Úgy építem fel az alkalmak ívét, hogy legyen benne ráhangolódás, kreatív alkotás, játékos felfedezés és a tapasztalatok közös megbeszélése.
2. A kreatív feladatok: Önismeret színekkel és formákkal
A rajzolás és a kreatív alkotás csodás híd: amikor a kezük dolgozik, a lelkük is megnyílik. A feladatok nem a „szép rajzról” szólnak, hanem arról, hogy a gyerekek tükröt kapjanak, meglássák a saját belső értékeiket és megerősödjön az önbizalmuk.
3. A lehetőségek feltérképezése – nyomás nélkül
Ahelyett, hogy kész dobozokba szorítanánk őket, játékos és élményalapú feladatokon keresztül vizsgáljuk meg a különböző területeket. A cél nem az, hogy azonnal végleges döntést hozzanak, hanem az, hogy megérezzék: a világ tele van izgalmas lehetőségekkel, és ha ismerik a saját szuperképességeiket, magabiztosabban választhatják ki a saját útjukat.
Milyen élményt szeretnék adni?
Azt szeretném, hogy a gyerekek a foglalkozás végén egy mély belső bizonyossággal térjenek haza:
„Értékes vagyok. Vannak erősségeim, és nem baj, ha még nem tudok minden választ – elég, ha kíváncsi vagyok és merek felfedezni!”
Szeretettel várom a gyerekeket egy elfogadó, megtartó közegben, ahol nincs teljesítménykényszer – csak a kibontakozás és a saját erősségek felfedezésének öröme.
„Mi leszek, ha nagy leszek?” workshop Veresegyházon részletek és jelentkezés:
