„Nem akarom megpróbálni, mert úgysem sikerül.”
„Inkább nem indulok el, mert lehet, hogy én leszek a legrosszabb.”
„Nem tudom megcsinálni.”
Ezek a mondatok sok gyermek szájából elhangzanak.
És szülőként ilyenkor ösztönösen segíteni szeretnénk.
Azt mondjuk:
„Dehogy nem sikerül!”
„Próbáld meg, menni fog!”
„Ne félj!”
Ezek a mondatok szeretetből születnek.
Mégis előfordulhat, hogy a gyermek nem azt hallja meg belőlük, amit szeretnénk.
Hanem azt:
„Nem szabad félnem.”
„Nem szabad bizonytalannak lennem.”
„Sikerülnie kell.”
Pedig a félelem és a bizonytalanság természetes részei annak, amikor valami újat tanulunk.
A hibázás nem a sikertelenség jele
Gondoljunk csak egy kisgyermekre, amikor megtanul járni.
Hányszor esik el?
Hányszor próbálkozik újra?
Nem gondolja azt:
„Én ehhez nem értek.”
Nem mondja:
„Mások már tudnak járni, én pedig nem.”
Egyszerűen próbálkozik.
Valahol útközben azonban sok gyermek megtanulja, hogy a hiba kellemetlen dolog.
A hibáért rossz jegy jár.
A hibát kijavítják.
A hibát néha kinevetik.
És lassan kialakulhat bennük az érzés:
Akkor vagyok értékes, ha jól teljesítek.
Pedig a fejlődés útja mindig tele van próbálkozásokkal.
Mit tanítunk a hibákról?
Nem mindegy, milyen üzenetet kap a gyermek.
Ha valami nem sikerül, mondhatjuk:
„Nem baj, mindenki tanul valahogy.”
„Nézzük meg, mi az, ami már sikerült.”
„Mit próbálnál ki másképp legközelebb?”
Ezek a mondatok nem azt jelentik, hogy mindegy, mi történik.
Hanem azt, hogy a gyermek megtanulja:
A hiba egy állomás, nem a végállomás.
A tökéletesség helyett a fejlődést keressük
Sok gyermek azért fél a hibázástól, mert azt hiszi, rögtön jónak kell lennie.
Pedig egy új készség kialakulása idő.
Egy rajz.
Egy hangszer.
Egy sport.
Egy új tantárgy.
Mindenben van egy kezdeti időszak, amikor még bizonytalanok vagyunk.
A kreatív tevékenységekben ez különösen szépen megfigyelhető.
Amikor egy gyermek fest, nincs mindig előre megtervezett út.
Kísérletezik.
Változtat.
Újraalkot.
Megtanulja, hogy egy „elrontott” rész akár egy új ötlet kezdete is lehet.
Ez egy nagyon fontos életlecke.
Hogyan segíthetjük a gyermeket?
1. Ne csak az eredményt dicsérjük
Ahelyett, hogy azt mondjuk:
„Gyönyörű lett!”
Próbáljuk meg:
„Látom, mennyi munkát tettél bele.”
„Észrevettem, hogy nem adtad fel.”
„Nagyon érdekes megoldást találtál.”
Így a gyermek azt tanulja meg, hogy az út is értékes.
2. Beszéljünk a saját hibáinkról
A gyermekek sokat tanulnak abból, amit látnak.
Ha mi is azt mutatjuk, hogy hibázhatunk, de képesek vagyunk továbblépni, akkor biztonságosabbá válik számukra a próbálkozás.
Mondhatjuk:
„Ezt most elrontottam, de megnézem, hogyan tudom kijavítani.”
Ezzel példát mutatunk.
3. Adjunk időt
Néha a legnagyobb segítség nem egy tanács.
Hanem az, hogy ott vagyunk.
A gyermeknek szüksége van arra, hogy érezze:
Nem csak akkor vagyok szerethető, amikor sikeres vagyok.
Harmónia gyakorlat – A bátorság gyűjteménye
Készítsetek egy közös lapot.
A címe legyen:
„Amikor bátor voltam…”
Ezután gyűjtsetek rá olyan pillanatokat, amikor a gyermek:
kipróbált valami újat
nem adta fel
segítséget kért
vállalta, hogy hibázhat
újra megpróbálta
Nem kell nagy dolgokra gondolni.
A bátorság sokszor egészen apró pillanatokban jelenik meg.
Idővel ez a lap emlékeztetni fogja:
Képes vagyok fejlődni.
Harmónia útravaló
Nem az a célunk, hogy a gyermekünk soha ne hibázzon.
Hanem az, hogy legyen bátorsága próbálkozni.
Mert az életben nem azok jutnak messzire, akik mindig mindent tökéletesen csinálnak.
Hanem azok, akik mernek tanulni, változni és újra kezdeni.
Kérdés hozzád:
Gyermekkorodban hogyan reagáltak körülötted a hibákra?
Segítették, hogy újra próbáld?
Vagy inkább azt érezted, hogy jobb elkerülni a hibázást?
Segíts gyermekednek felfedezni önmagát, ingyenesen letölthető Harmónia munkafüzetem segítségével!
